Doctor Parnassus (5/10)

és a képzelet birodalma szegény heath ledger (a batman után most már tényleg) utolsó filmje, akinek hiányát az utómunkás jelenetekben terry gilliam kellően trükkös módon oldotta meg, nem is egy, de három pót-ledger személyében. depp, law, farell. nálam farell vitte a pálmát, de csak azért, mert depp a tőle megszokott arcot hozta, law pedig szokatlanul szarul muzsikált.

furcsa, de ez néha jobban érdekelt, mint maga a film. a helyettesítés problematikája. a halál utáni szereposztás. megnyugtató volt látni, hogy gilliam bácsi még mindig a régi szürreált nyomja, könnyedén játszik a térrel, töri, torzítja, mint régen.

a sztori egyszerű paktum-történet. ördög és cirkuszos szerződése, lélekgyűjtés felsőfokon, aki győz, azé a lány. a tét nagy, a végjáték kacifántos, a befejezés megnyugtató.

egyedül heath ledger bizarr halála nem hagy nyugodni; hányszor kellett szerencsétlennek eljátszania a véget? egyáltalán: az öngyilok próbája mennyire tette próbára idegrendszerét, hol ért össze ok az okozattal, miként hatott fikció a valóságra?

előttünk egy párocska hosszan zörgette a chipszes zacskóját. a vásznon a képzelet, a nézőtéren a balfaszság birodalma.