Elindult hát végre.
Az első meccs, a meghatározó, ami az egészre rányomja bélyegét, mintegy metaforája lehet, tempóban, technikában, gólzáporban, gólhiányban. Mondjuk úgy, meglepetést hozott; a házigazdák gyönyörű góllal nyitottak, bal lábas bomba fel a bal pipába, aztán Mexikó csak futott az eredmény után, hogy legalább meg legyen az iksz. Egy íveléssel mögé is léptek a védőknek, egyszerre hárman is, és sikerült hozni a pontot. És futni aztán tényleg futottak, jó hajtós kis meccs volt, a végére még egy kacér kapufa is jutott, és a makulátlan fehér mezben parádézó mexikói kapus tátott szájjal nézte, ahogy elcsorog mellette a labda.
Betoltam egy aranygaluskát, és megittam hozzá egy korsó Stellát.
Ideális futballnézős koszt. 35 fokban.
No comments:
Post a Comment