Tuesday, June 15, 2010

Brazília-Koreai NDK (06.15)

Sírás a himnusz alatt, kőkemény betonvédelem, és a brazil körben ott a homokszem, nem úgy megy a játék, ahogy egy világ várja az örök világbajnoktól. Aztán beindul a motor, koreaiak nyomás alatt, már szeretnének egyesülni a másik felükkel, bárkivel, csak többen legyenek a pályán, hogy megállítsák a sárga veszedelmet.
Aztán a gól, amire még sokan, sokat emlékezünk, tessék, lehet menni gyakorolni, 3 fokról hogyan kell bevágni a labdát; majd a második, amit mintha zsinóron, mértanilag, körzővel-vonalzóval, csodaszépen.
És hogy ne legyen teljes a szamba, a végén megint némi homokszem, épp csak két percre, addig, hogy a népi korea elszánt gyermekei táltosodnak, és leteszik a névjegyüket.

Ha Dunga nem is örült, de irigyelhette.


4 nap dióhéjban

Argentína–Nigéria: Heinze repül három métert, csuka, fejes, gól. Maradona szakállán eggyet több ősz szál.

Dél-Korea–Görögország: Két gól, görög semmittevés.

Anglia–USA: Green és az ő potyája, egy ország tudja szidni a labdát, mint olyat.

Algéria–Szlovénia: Újabb potya, a labda most már tényleg gyanús, a béna kapusok egyre jobban félnek tőle.

Németország–Ausztrália: német focisuli, tessék figyelni, hogy kell jó időben, jó helyen lenni.

Szerbia–Ghana: a világ leghülyébb kezezése.

Hollandia–Dánia: suta gólok délutánja, különösebb izgalom nélkül.

Japán–KAmerun: Honda becsűrt egy gólt, semmi több.

Olaszország–Paraquay: itália sehol, a játékuk nulla, mázli, hogy egyáltalán pontot kaptak.

Új-Zéland–Szlovákia: az utolsó előtti perc utáni perc után rúgott/fejelt mázlista gól.

Elefántcsontpart–Portugália: minden mérkőzek leggizdább labdázása.


Friday, June 11, 2010

Uruguay–Franciaország (06.11)

Uruguaynak operahimnusza van, a franciák meg csak feketékből állnak.

Fokváros stadionjában a nézők konstans és roppant idegesítő tülkölése mellett méricskéli egymást a két csapat, és erre a méricskélésre lényegében rámegy az első félidejük. Anelka a francia Torghelle, magabiztosan fut lesre, és mikor befújják, értetlenül tárja szét karjait.

Uruguay pumában játszik, a franciák adidasban nyomják, és Ribery a piros cipőjében rúg egy akkora hatalas kapumellét, hogy azt a labdát már többé senki nem látja viszont.

Forlan tudott egyedül érdemben kapura rúgni, nem is egyszer.

Dél-Afrika–Mexikó (06.11)

Elindult hát végre.

Az első meccs, a meghatározó, ami az egészre rányomja bélyegét, mintegy metaforája lehet, tempóban, technikában, gólzáporban, gólhiányban. Mondjuk úgy, meglepetést hozott; a házigazdák gyönyörű góllal nyitottak, bal lábas bomba fel a bal pipába, aztán Mexikó csak futott az eredmény után, hogy legalább meg legyen az iksz. Egy íveléssel mögé is léptek a védőknek, egyszerre hárman is, és sikerült hozni a pontot. És futni aztán tényleg futottak, jó hajtós kis meccs volt, a végére még egy kacér kapufa is jutott, és a makulátlan fehér mezben parádézó mexikói kapus tátott szájjal nézte, ahogy elcsorog mellette a labda.

Betoltam egy aranygaluskát, és megittam hozzá egy korsó Stellát.

Ideális futballnézős koszt. 35 fokban.

2010 focivébé

Oké, elindult a vébé.
Ezt nem tudjuk szó nélkül hagyni. Mi se.
Úgyhogy most erről szól a blog, a változatosság kedvéért.

Egy hónap foci.
Nesze nekünk.

Tuesday, March 9, 2010

Kean 7/10

Imádom Gálffit. Kis országunk egyik legjobb színésze. A közelmúltban már másodszorra láttam tőle a Kean-t. Nem okozott csalódást , de nem volt Laci bácsink most a Top-on. Pedig ez a szerep annyira ő. Olyan, mintha neki írták volna. Érzi, átéli, és mi nézők is Vele együtt. Számomra egy csoda - kinek agysejtejeit az atkák zabálják föl - hogy lehet másfélórás szöveget megjegyezni. Ezen felül úgy játszik, hogy el is tudja hitetni velem, hogy ő a Kean. Senki más, csak egy nagyon jó színész. Csak így tovább Laci bá király vagy!

Wednesday, February 17, 2010

Szólista 10/3

Übergyenge próbálkozás a Ragyogás című film után. Jeffrey Rush meg is kapta érte az Oscart, mondanom sem kell megérdemelten. Jamie Fox egyszerűen csak nagyon akarta, és túljátszotta a szerepét. Egyetlen érdeme a filmnek hogy Robert Downey Jr. játszik benne, minden elfogultság nélkül. Őszintén.....
Kutya és macska között előbb szövődik barátság, minthogy elhiggyem azt, hogy e két ember között bármi is törént. Igazán mélyről jövő valami. A film tele van hiányosságokkal, kivéve azt hogy Beethoven tényleg a zene a Mozartja.

Followers